A falu története

Iszkáz a Marcal-medence nyugati részén helyezkedik el. A Hunyor-patak völgyének jobb partját kísérő dombsorra épült. A falu Észak-dél irányban két kilométer hosszan nyúlik el ezen a területen. Az első írásos emlék a településről 1212-ből maradt ránk. Történelmét tekintve nem is egy falut kell megemlítenünk. 1947-ben Alsó- Felső-, és Középiszkáz községek egyesítése révén létrejött Iszkáz. A három falu összevonása már a XIX. században indokolt lett volna, azonban ezt az akkori társadalmi ellentétek megakadályozták. Iszkáz név szláv eredetű személynévből alakult ki. A három Iszkáznak különböző előnevei voltak az idők folyamán Mindhárom használja az Iszkáz nevet, ehhez különböző előneveket kaptak.

  • Alsóiszkáz – Töttös Iszkáz
  • Középiszkáz – Kápolnás Iszkáz
  • Felsőiszkáz – Mindszent Iszkáz

Alsóiszkáz: A településről az első írásos emlék 1212-ből való. Itt mint, nemesi birtok van feltüntetve. A település a Töttös előnevet a XVI. században kapta miután a felsőiszkázi Töttös-család ide települt. Az Ostffy család is megjelent itt később. Legnagyobb birtokosa Martonfalvay Pál volt, aki saját földjéből temetőhelyet biztosított a község számára. Összetétele Felsőiszkázéhoz hasonlatos volt. Itt élt két kereskedő, két takács, egy kovács és egy cipész. Középiszkáz: Kápolnás Iszkáz nevet Kápolnája után kapta, melyet a XVIII. században még lehetett látni a falu határában. A falut kisnemesek csoportja lakta. A faluban dolgozott nyolc takács, három suszter, két kovács, egy bognár és két kereskedő. Felsőiszkáz: A Töttös család Alsóiszkázra költözése után kapta Mindszent Iszkáz nevet. Itt alakult ki a plébániahivatal. Ide tartozott Kiscsősz, Kisszőlős, Alsó-, és Középiszkáz. Földjei kisebb birtokosok és az egyház tulajdonában voltak. Az ún. Paptagot a hívek művelték. A faluban iparosok is dolgoztak emellett, egy asztalos, egy kovács, egy takács, egy cipész, egy szabó, egy kereskedő és egy bognár mesterember, utóbbi volt Nagy László költő dédapja. Mindhárom települést katolikus vallás közösségek lakták, nemzetisége magyar volt. Ezek kötötték össze őket, valamint a közös plébániához való tartozás és a feudális birtokrendszer. A településen a megélhetést a gabona- és takarmánytermesztés biztosította. Napjainkban is ez a meghatározó a munkahelyek megoszlását tekintve. A XIX. században a feudális viszonyok a településrészeknek itt is gátjai, mint segítői voltak. A település közigazgatásának meghatározója a legnagyobb földbirtokos – Papp János – volt. Nevéhez kötődik a középiszkázi klasszicista kastély megépítettése. Birtokain 10-12 kocsist, 20-22 bérest és 3-4 szolgálót foglalkoztatott. E területek belenyúlottak az alsóiszkázi földekbe. A ún. „Nyíres” – major is birtokában volt. Itt 4-5 család lakott akik a urat szolgálták. A lakosok a házaik felépítéséhez szükséges anyagokat (homok, kavics, agyag) a község határában bányászták. Ezek nyomai a mai napig fellelhetőek a falu határában. A gödröket, melyek így keletkeztek a népnyelv csak „Göbecses”-eknek nevezi. Többségüket még az ezredforduló környékén feltöltötték, így mára csak pár Göbecses jelzi a korábbi építkezések nyomait. Az 1848-49-es forradalmat követő önvédelmi- majd szabadságharcokból is kivette a részét a falu. Felsőiszkázi temetőben nyugszik Horváth György 1848-as honvéd hadnagy, aki később 1868-ban századosi rangot kapott. Ezen felül Alsóiszkáz legnagyobb birtokosa Martonfalvay Pál is harcolt, mint honvéd hadnagy, a függetlenség oldalán. A XIX század másodi felében még két jelentős esemény történt. Először is a falu birtokosai közül sokan eladósodtak. Több házra jelzálog került ekkoriban. Emellett a tehetősebb parasztok földeket tudtak szerezni. Egyfajta átrendeződés ment végbe a falu társadalmában. Emellett a vasútépítés is elérte a térséget. Az 1870-80-as években épült a Szombathely-Budapest vasútvonal, amely elsődleges tervek alapján a falu határában, Papp János földbirtokos földjein, haladt volna át. Ezt a falu legnagyobb hatalommal bíró földbirtokosa megakadályozta, emellett nem engedte meg vásári jog megszerzését sem. Ezzel a falu fejlődési lehetőségeit is megpecsételte. A másik jelentős esemény a betyárvilághoz köthető. A falu szegény parasztjai ekkor úgynevezett hosszúudvarokban laktak. Ez azt jelentette, hogy egy udvarban több család épített fel házát, amely legtöbbször vályog- vagy tömésfalú és zsúpfedeles volt. Egy ilyen hosszúudvarban laktak az utolsó híres bakonyi betyár, Savanyú Jóska, szülei, gyermekeikkel. A falu jelentős részét erdő borította ekkor, amely kedvezett a betyár létnek. Savanyú Jóska öccse, Savanyú Pista egy búcsúi napon összetűzésbe került a csendőrökkel, akik agyonlőtték. A középiszkázi temetőben jeltelen sírban nyugszik. Mondák szerint Savanyú Jóska, szülei temetésén drótostótnak öltözve jelent meg. A három község életében a gabona- és takarmánynövény termesztés valamint az állattenyésztés volt a jellemző. A község lakosságán kívül a falu határában lévő majorokban is laktak napszámosok. Az egyik ilyen volt a „Hármas”-major, Kiscsősz-Kisszőlős-Felsőiszkáz határában. A másik volt a „Nyíres”-major. Amely Alsóiszkáz és a Somló közötti terület középtáján helyezkedett el. Közigazgatásilag a községek ügyeit a devecseri és a pápai hivatalok intézték. Az első iskoláról 1774-ben van tudomásunk a községben. A tanmenetben még nem a mai értelemben vett tantárgyak kaptak helyet. Ekkor kötelező tananyagként oktatták a konyhakertészetet, a gyümölcsfatermesztést, a polgári jogok és kötelességek tudományát és a testgyakorlást. A XX. század folyamán csak a jelentősebb történelmi események rengették meg a falu életét. 1919-ben például néhány helyi kommunista megdobálja kővel Schmidt Károly középiszkázi bérlő házát, akinek a falu birtokosai közül többen a segítségére sietnek. Több embert a kastélyban tartanak néhány napig, ennek következtében, majd néhány nap múltán hazaengedik őket. A II. világháború frontvonala 1945. március 25-én érte el a falut. Az itt állomásozó német hiradósok miatt kapott bombázást. Két ember halt meg és leégett néhány ház. Az 1950-es években a 20-25 kat. holdnál nagyobb földtulajdonnal rendelkező gazdákat kulákká tették. Megkezdődött a Termelő Szövetkezetek létre hozás itt is, mint az ország más területein. A falu földjeit más falvakkal közös termelőszövetkezetbe összevonták. Mára a gazdasági helyzet és falu lakosságszámának folyamatos csökkenése lehetetlenné tette egy önálló iskola működtetését.